Oly fájó szívvel búsan éltem én,
Csak jártam az utcákat,
És elkisért a bánat,
A havas télben, te jöttél felém.
A csók varázsa újra eljött már,
Ezer színében újra élt a nyár,
Úgy éreztem hogy véled,
Szép lesz megint az élet,
És minden ismét értelmet talál.
A vágy amit szemedben láttam én,
Elszállt, elmentél könnyedén,
Ne félj nem ér el hozzád már a vád,
Ne félj nem zavarlak tovább.
Hogy enyém voltál megköszönöm én,
S ha nem is vagy már többé az enyém,
Még kísért az emléked,
Még néha fel-fel éled,
Hisz nem volt oly rég,
Jól emlékszem én,
Hogy tavaszt hoztál télnek idején."
Keméndi András: A tavaszt hoztad
